|
Vertaalhulp 17.2 |
|
Toelichting:
|
|
05 |
*
"ὁ
(1) nom. sing. M. ὁ
μὲν
(3) partikel (combinatie: μὲν οὖν)
οὖν
(3) partikel (combinatie: μὲν οὖν)
Ζεύς
(1) nom. sing. M. Ζεύς
διετέλει
(2) 3 sing. imperf. διατελέω
δίχα
(3) bijwoord (noot 1)
1
1 δίχα: in tweeën.
τέμνων
(2) nom. sing. M. ptc. praes. τέμνω
τοὺς
(1) acc. plur. M. ὁ
ἀνθρώπους",
(1) acc. plur. M. ἄνθρώπος
ἔφη
(2) 3 sing. imperf. φημί
διδάσκων
(2) nom. sing. M. ptc. praes. διδάσκω
ὁ
(1) nom. sing. M. ὁ
Ἀριστοφάνης,(1) nom. sing. M. Ἀριστοφάνης
|
06 |
"τὸν
(1) acc. sing. M. ὁ
δ᾿
(3) partikel, verbindend (δέ)
Ἀπόλλωνα
(1) acc. sing. M. Ἀπόλλων
ἐκέλευε
(2) 3 sing. imperf. κελεύω
περαίνειν
(2) inf. praes. (noot 2)
2
2 περαίνω: afmaken, voltooien.'
τὸ
(1) acc. sing. N. ὁ
ἔργον.
(1) acc. sing. N. ἔργον
*
ὁ
(1) nom. sing. M. ὁ
δ᾿
(3) partikel, verbindend (δέ)
ἐποίει
(2) 3 sing. imperf. ποιέω
τοῦτο,
(1) acc. sing. N. οὗτος
μετατιθεὶς
(2) nom. sing. M. ptc. praes. (noot 3)
3
3 μετατίθημι: verplaatsen.
τὸ
(1) acc. sing. N. ὁ
πρόσωπον(1) acc. sing. N. πρόσωπον
|
07 |
ἑκάστου
(1) gen. sing. M. ἕκαστος
ἀνθρώπου
(1) gen. sing. M. ἄνθρωπος
καὶ
(3) partikel, verbindend
μεταστρέφων
(2) nom. sing. M. ptc. praes. (noot 4)
4
4 μεταστρέφω: omdraaien.
καὶ
(3) partikel, verbindend
συνέλκων
(2) nom. sing. M. ptc. praes. (noot 5)
5
5 συνέλκω: samentrekken.
τὸ
(1) acc. sing. N. ὁ
δέρμα
(1) acc. sing. N. (noot 6)
6
6 δέρμα, δέρματος, τό: huid.
καὶ
(3) partikel, verbindend
ἀποδέων
(2) nom. sing. M. ptc. praes. (noot 7)
7
7 ἀποδέω: afbinden.
κατὰ
(3) prepositie
μέσην
(1) acc. sing. F. μέσος *
τὴν(1) acc. sing. F. ὁ *
|
08 * |
γαστέρα*.
(1) acc. sing. F. *γαστήρ *
*
τοῦτο
(1) acc. sing. N. οὗτος
δὴ
(3) partikel
τὸ
(1) acc. sing. N. ὁ
μέρος
(1) acc. sing. N. μέρος
τῆς
(1) gen. sing. F. ἡ
γαστρὸς
(1) gen. sing. F. γαστήρ
τὸν
(1) acc. sing. M. ὁ
ὀμφαλὸν
(1) acc. sing. M. (noot 8)
8
8 ὀμφαλός, ὁ: navel.
καλοῦσιν.
(2) 3 sing. indic. praes. καλέω
*
καὶ
(3) partikel, verbindend
τὰς
(1) acc. plur. F. ὁ
ῥυτίδας
(1) acc. plur. F. (noot 9)
9
9 ῥυτίς, ῥυτίδος, ἡ: plooi.
πλείστας(1) acc. plur. F. πλεῖστος
|
09 |
ἐξελέαινεν
(2) 3 sing. imperf. (noot 10)
10
10 ἐκλεαίνω: gladstrijken.
ὀλίγας
(1) acc. plur. F. ὀλίγος
καταλείπων
(2) nom. sing. M. ptc. praes. καταλείπω
περὶ
(3) prepositie
τὴν
'(1) acc. sing. F. ὁ
γαστέρα
(1) acc. sing. F. γαστήρ
καὶ
(3) partikel, verbindend
τὸν
(1) acc. sing. M. ὁ
ὀμφαλόν
(1) acc. sing. M. (noot 8)
8,
8 ὀμφαλός, ὁ: navel.
ὃς
(1) nom. sing. M. ὅς
μνημεῖόν
(1) nom. sing. N. (noot 11)
11
11 μνημεῖον, τό: herinnering, aandenken.
ἐστι
(2) 3 sing. indic. praes. εἰμί
τοῦ(1) gen. sing. N. ὁ
|
10 |
παλαιοῦ
(1) gen. sing. N. παλαιός
πάθους
(1) gen. sing. N. (noot 12)
12.
12 πάθος, πάθους, τό: leed
*
οὕτω
(nl. van het doormidden gesneden worden). (3) bijwoord (οὕτω/οὕτως)
δὴ
(3) partikel
πρότερον
(3) bijwoord
μὲν
(3) partikel
τρία
(1) nom. plur. N. τρεῖς
γένη
(1) nom. plur. N. γένος
ἦν,
(2) 3 sing. imperf. εἰμί
τὸ
(1) nom. sing. N. ὁ
ἄρρεν
(1) nom. sing. N. (noot 13)
13
13 ἄρρην/ἄρρεν, ἄρρενος: mannelijk.
καὶ
(3) partikel, verbindend
τὸ
(1) nom. sing. N. ὁ
θῆλυ
(1) nom. sing. N. θῆλυς
καὶ
(3) partikel, verbindend
τὸ
(1) nom. sing. N. ὁ
κοινὸν(1) nom. sing. N. κοινός
|
11 |
γενος·
(1) nom. sing. N. γένος
*
νῦν
(3) bijwoord
δὲ
(3) partikel, verbindend+
ἕκαστος
(1) nom. sing. M. ἕκαστος
ἄνθρωπος
(1) nom. sing. M. ἄνθρωπος
οὐχ
(3) ontkenning (οὐ/οὐκ/οὐχ)
ὅλον
(1) nom. sing. N. ὅλος
γένος
(1) nom. sing. N. γένος
ἐστίν,
(2) 3 sing. indic. praes. εἰμί
ἀλλὰ
(3) partikel, verbindend+
σύμβολον
(1) nom. sing. N. (noot 14)
14
14 σύμβολον, τό: (weder)helft.
ἀνθρώπου.
(1) gen. sing. M. ἄνθρωπος
*
ζητεῖ
(2) 3 sing. indic. praes. ζητέω
δὴ(3) partikel
|
12 |
ἀεὶ
(3) bijwoord
τὸ
(1) acc. sing. N. ὁ
ἑαυτοῦ
(1) gen. sing. M. ἑαυτοῦ (gen.)
σύμβολον
(1) acc. sing. N. (noot 14)
14,
14 σύμβολον, τό: (weder)helft.
εἴτε
(3) partikel, verbindend+
τμῆμα
(1) acc. sing. N. (noot 15)
15
15 τμῆμα, τμήματος, τό: dat wat doormidden is
ἄρρενoς
gesneden, helft. (1) gen. sing. N. (noot 13)
13
13 ἄρρην/ἄρρεν, ἄρρενος: mannelijk.
εἴτε
(3) partikel, verbindend+
θήλεος
(1) gen. sing. N. θῆλυς
εἴτε
(3) partikel, verbindend+
κοινοῦ
(1) gen. sing. N. κοινός
γένοῦς.
(1) gen. sing. N. γένος
|